|
Családi Hírnök – Egy magazin a tudatos szülőknek! Magazinunk a családról, párkapcsolatokról és a gyermekekről szól. Gyermekorvosok családterapeuták, pszichológusok, szakértők segítik munkánkat, hogy minél tartalmasabb és „színesebb” kiadványt tudjunk olvasóink számára biztosítani.
Víziszony volt – nincs Stresszoldás a kineziológusnál. Ezúttal Marcus Aurelius egyik mondása ihlette e cikk megírását: “Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.” Ez az idézet is lehetne egy kineziológiai kezelés (röviden oldás) mottója. Hiszen az oldás után sokszor az az érzése támad az embernek, hogy béklyótól szabadult meg, ami új távlatokat nyit előtte. Mert mit is ad az oldás, hogyan is zajlik? A kedves Olvasó az októberi számban felsorolt problémák egyikével felkeres egy kineziológust. Az egyszerűség kedvéért álljon itt egy példa: annak ellenére, hogy megtanult úszni, nem szívesen megy olyan vízbe, ahol nem ér le a lába, vagy egyáltalán vízbe sem szívesen megy. Ebben az esetben az oldás célja az, hogy az Olvasó a legközelebbi fürdőzéskor ne szembesüljön félelemmel. Ez úgy történhet meg, hogy az oldáskor kiderül mi történt a múltban (általában egy esemény, egy átélt helyzet, de lehet pl. egy elraktározott gesztus, mondat) ami azt eredményezi, hogy az Olvasó ezt a víziszonyt a jelenben nem tudja leküzdeni. Az is valószínű, hogy az Olvasó már tudja – mert emlékszik rá, vagy milliószor elmesélték neki - , hogy mi váltotta ki ezt a félelemet (pl. 4 éves korában egy sütögetés során belepottyant a tóba, mert senki sem figyelt rá; vagy akarata ellenére, szülei kívánságára kellett egy úszótanfolyamon részt vennie stb.), de mégsem tud ezen felülkerekedni. Ez azt jelenti, hogy hiába van tisztában azzal, hogy mi okozta a félelmet (vagyis a stresszt), nem tudja azt elmulasztani. A kineziológusnak számos lehetősége van e stressz feloldására, a legfontosabb, hogy személyre szabottan a legmegfelelőbbet alkalmazza. A kiválasztásban - mint az oldásnál is folyamatosan - az izomteszt segíti. Egyszerű eszköz egy vizuális gyakorlat, melynek során az Olvasó először negatívan, majd az általa kívánt pozitív köntösben is átéli az eseményt. A példában végigpergeti maga előtt az átéltek vagy elmondottak szerinti vízbepottyanást, és utána pedig lepergeti azt a filmet, ahogy szerette volna, hogy az esemény megtörténjen. Akár úgy, hogy ne is pottyanjon a vízbe, vagy úgy, hogy a belepottyanáskor az anyukája ölébe essen, és egy jót nevessenek az eseten. A két film elkészítésének csak az Olvasó – aki jelenleg az oldás alanya is egyben – képzelete, fantáziája, és érzelmei szabnak határt. Miért működik ez? Azért, mert az agy képeket rögzít. Vagyis a fürdőzéskor eddig mindig az agyban tárolt negatív eseményhez kapcsolódó kép aktiválódott, de ettől kezdve a behelyettesített pozitív képnek kell bekapcsolnia.
|
|




















