A szerelem egy álom?

Életünk egyik meghatározó érzése a szerelem, aminek úgy gondolom, hogy jó és rossz oldala is van. Olyan téma ez, amit számtalan helyen és formában lehet a végtelenségig boncolgatni.

Bölcs emberek már évszázadokkal ezelőtt szerették volna megfejteni a szerelem misztériumát, de hogy hogy nem, sikertelen volt a próbálkozásuk. Nagyon sok kutatót is foglalkoztat ez a kérdés, s már vizsgálatokkal igazolták, hogy a szerelem átlagosan1,5-2 évig tart, aztán átalakul. Az már más téma, hogy pozitív vagy negatív irányba változik. Jobb esetben átalakul egy mély szeretetté.

Ettől a ténytől azonban nem érdemes lelombozódni, mert nincs kőbe vésve. :-) A szerelem kusza érzelmi kavalkád, amelynek lényege, hogy újra és újra fel kell szítani, ahhoz hogy lángoljon. Amíg tart, addig többnyire rózsaszín ködben szemléljük a dolgokat.

Egy régi mondás szerint: „A szerelem öl, butít, és nyomorba dönt.” Vajon törvényszerű, hogy ennek így kell történnie? Persze ha az ember lánya beleesik valakibe, mint vak ló a gödörbe, akkor nehéz az észérvekre hallgatni. J Tetszik vagy sem, de néha jobban járunk, ha az eszünkre hallgatunk.

Ám felmerül a kérdés, hogy érdemes mindig az eszünkre hallgatnunk? Mert a szerelem felvillanyoz, izgalomban tart, és ez jó. Sőt még nem is kell, hogy szerelem legyen, elég ha csak tetszik valaki. A romantikus regényekben arról szól a fáma, hogy pillangók repdesnek az ember gyomrában. Szerintem szimplán a szapora szívverés is megteszi. :-)

A szerelem egyesek szerint egy felemelő érzés, míg mások véleménye az, hogy egy állapot. Bárminek is tekintjük, egyértelmű, hogy eléggé rapszodikus érzelem. Egyszer felemel, míg máskor a mélybe taszít.

Az, hogy mikor esünk szerelembe nem kiszámítható. Van olyan ismerősöm, akinek az életébe villámcsapásszerűen toppant be a párja. Nem lacafacáztak, hanem pár hónapon belül összeházasodtak, és ma is boldogan nevelik két csemetéjüket. Egyébként is lakva lehet megismerni a másikat, s egy több éves kapcsolat sem garancia arra, hogy a párok együtt maradnak.

A szerelem érdekessége, hogy nem biztos, hogy pont olyan emberbe leszünk szerelmesek, akiről korábban álmodtunk. Egy idő után talán a külsőségek nem annyira számítanak, hanem a fizikai vonzalom lesz a mérvadó. Akkor aztán mindegy, hogy szőke vagy barna, kék vagy zöld szemű és így tovább. Fontosabb az, hogy ha meglátjuk, akkor kihagy egy ütemet a szívünk, vagy sem. :-)

Nem csodálkozhatunk azon, hogy túl sok az egyedülálló nő és férfi. Az a baj, hogy ma már egyre többen félünk álmodni, és álmainkat egymással megosztani. Hiába leszünk szerelmesek, mert a félelmeink meggátolják kapcsolataink kiteljesedését, és így a boldogságról szőtt álmaink semmit sem érnek.

Pedig szerelem nélkül sivár az élet. Benne van a pakliban, hogy megégethetjük magunkat, de mégis szükségünk van rá. Olyan ez, mint amikor fáj a gyomrunk egy bizonyos ételtől, de mégis megesszük, mert jólesik. Aztán persze lehet, hogy szenvedünk, mint egy kutya, de ennek ellenére is bevállaljuk.

Ahogy azt Katie Fforde írónő írta: „A szerelem nem mindig sétahajózás…” Olykor nagyon erőteljes lehet a hullámzás. De a hullámvasútra is nagyon sokan felülnek, hiába félnek a meredek kanyaroktól. :-)

Taga Márta